Budapest XXII. kerülete hivatalos néven Budafok-Tétényként ismert. Mai formáját 1950-ben alakították ki, amikor egyesítették Budafok, Nagytétény és Budatétény községet.
Mivel fontos dunai átkelőhelyként funkcionált, folyamatosan éltek itt népek. A területet, mint Budapest oly sok részét, lakták a rómaiak is. Erre utaló emlék a Campona castellum, ami katonai táborként funkcionált. A népvándorlás idején Töhötöm (Teteny) használta a területet téli szállásnak, így hát valószínűsíthető, hogy általa maradt meg a Tétény név, amit már 1279-ben használtak. A középkorban Csút és Kána nevezetű falvak is ebben a térségben alakultak ki.
A XV. században mezővárosként működött Tétény, valamint az egyedüli olyan faluként, mely túlélte a török uralmat, ha csak kevés túlélővel is. Tétényt újraépítette a földesura, Száraz György, aki a 18. században német telepeseket hozott a városba, ami után magyar jobbágyok is beköltöztek.
Budafok története pedig ettől az újjáépülő időszaktól, a 18. századtól datálható. Budafok birtokosának, Savoyai Jenő hercegnek a halála után mint önálló zsellérközség létezett, Promontor névvel 1739-től kezdődően. Ebben az időszakban leginkább azok a német szőlőgazdák lakták a mai Budafok területét, akik Csepelről költöztek át.
Így hát a szőlőkultúra és a kőfejtés virágzott itt, aminek következtében egy egész pincerendszer kiépítésre került. Budafok legrégebbi utcája is a német betelepülés hatására épült ki, ami a Savoyai Jenő tértől nem messze található, mai nevén a Péter Pál utca.
Az utca varázsát adja az a pár műemléképület, ami még megmaradt, valamint a házak mögött a hegyoldalba mélyedő pincék. A szőlőműveléssel kialakult fejlődést derékba törte az 1886-os filoxéra járvány. Ebben az időszakban szakadt el Téténytől Budatétény, ami 1915-ig Kistétény néven vált ismertté, míg a megmaradt régi falu a Nagytétény nevet kezdte el viselni.
A fejlődés megindult az 1861-ben épített déli vasút és az 1882-ben épült pécsi vasút után. Ennek következtében a 20. század elején beindult az ipar, ami többek között a sörgyárból, pezsgőgyárakból, sertéshizlaldából és gyufagyárból állt.
A pezsgőgyáros Törley József építtette 1890 és 1904 között a Törley-kastélyt, ami Budafokon található.
1886-ban Promontor megkapta a Budafok nevet, 1926-ban pedig a városi rangot. Az ipar fejlődése mellett a múltból megmaradt szőlőművelés tudományát oktatni kezdték. Az országban először itt megalapították a pincemesteri tanfolyamot, ami a mai napig működik. Erre egy nemzetközi elismerést is bezsebelt, mivel 1987-ben a Szőlő és Bor Városa nevet kapta meg Budafok, egy nemzetközi oklevél kíséretében.
A német többség kezdett visszább szorulni, aminek a végleges bekövetkezését a II. világháború hozta meg. Budapest XXII. kerületének mai arculatát is leginkább a kertvárosias jelleg adja meg, tükrözve az egykori alkotó községek jellegzetességeit. A Nagy-Budapest létrejöttével, a lakótelep építésekkel és beköltözésekkel is maradtak bőven műemlékek az előző századokból.
